Ma, mint annyiszor a nyáron, összebandáztak a srácok. Pizsamaparty volt nálunk. Korosztályban tízen innen és tízen túl is voltak jó páran, de alapvetően kisiskolások. Ott alvós buli focival, „csukott szemezős” fogócskával, fagyival, csobbanással és persze, hogy az éjszaka „mindannyian egy szobában alszunk” életérzéssel.  Hihetetlen nevetések, „oltások”, összekacsintások egész nap. Barátok, barátság-kezdemények, amiben megtanulják, hogy kinek hol vannak a határai, időnként odébb is tolják azt.

Mi a dolga ebben a szülőnek? Szerintem maximálisan támogatni a gyerkőcök barátkozását és a nyári, kissé hosszabb pizsamapartykat. Szemlélődve mosolygok én magam is, hogy mennyire önállóak és flegmák is tudnak lenni, ha a haver előtt zajlik az élet. Fricskázzák egymást, de jó esetben csak addig, amíg bírja. Persze néha eltörik a mécses, de ez sem baj. Elrendezik Ők – szoktuk mondani a baráti társaságban, ahol nálunk nagy divat, hogy most Ők alszanak itt, máskor meg mi ott.

Tanulunk, akaratlanul is. Más szokásokat, ízlelünk más ételeket – no jó, a Smack leves és a Nutella mindenhol ugyanolyan – más játékokat és más programokat élünk át. A lényeg az „együtt”-ön van. Bevallom, ezt nem mindig értettem meg és még mostanában is elbukok ebben, mert ha vidékről vagy külföldről érkezik barát a gyerekével, akkor azonnal az összes újdonságot szeretném megmutatni neki. Csúszdaparkot, éjjeli csillaghullást a mamutfenyők tövében, épített kulturális örökségünk legszebbjeit. Így vagyok néha a vakáció alatt a családi programmal, a gyerekeim időbeosztásával is, hogy minden nap történjen „valami”. Ők pedig néha azt kérik, lehet ma egy „otthonülős nap”?!

De rájöttem, hogy a „valami” nem mindig külső körülmények hatására történik. Nyilván egy gyönyörű hegyvidék, egy fantasztikus élménypark, egy tengerparti nyaralás nagyon sok impulzust ad, de kérdés hogy mi felnőttek és a gyerekeink fel tudják-e dolgozni? Hogy állandóságra vagy változatosságra van szükségük?

Ma megkaptam erre a választ Tőlük.

Alkut ajánlottam az épp nálunk állomásozó csapatnak. Tudatos szülőként szerettem volna Őket egy kis munkára bírni – miként úgy éreztem, hogy egész nap én ugrálok körülöttük – így ajánlatot tettem. Plusz egy éjszakára itt maradhatnak a kis barátok, ha rendet raknak a lakásban, bepakolnak a szekrényükbe és írnak nekem egy 6 mondatos fogalmazást – azért nem akartam kínozni Őket kisiskolásként – a legjobb nyári élményükről.  (Próbáltam a lassan közelgő és engem legalább annyira nyomasztó iskola felé orientálni Őket egy kis írással és fogalmazással.)

Megkaptam.

Mindegyikük komolyan vette a feladatot. Leültek a szoba egy-egy szegletébe, ki a padlón hasalva, és csöndben elkezdtek írni. Körülbelül negyedóra elteltével elkezdték egyenként odaadni a fogalmazványt. Háááát… először „tanító nénisen” elszörnyedtem a sorok csúszkálásán, az egybe folyó betűkön, a helyesírási hibákon és kezdtem javítani, persze velük közösen. Együtt kezdtük olvasni az irományokat, sok volt a szóismétlés, nagyon sok. Nem a drága Xbox, nem a Hawaiin nyaraltunk, és még csak nem is a Balaton volt az a szó, amit ismételtek, hanem a BARÁTOMNÁL, BARÁTOMMAL, BARÁTOM….6 mondatban 6x.

Hát Barátom, megkaptam a leckét. Mert gyerekek számára a legjobb élmény, ha olyan BARÁTOK között lehetnek, akikkel jól érzik magukat. A kapcsolódásokat keresik és ebben önmagukat. Itt próbálgatják a szárnyaikat, biztos terepen, ha megadjuk ezt a lehetőséget számukra. Átélik az együtt lenni jó élményét, még akkor is, ha néha a számítógépes játékokat nyomják közben. Viccelődnek, élcelődnek, saját nyelvet alakítanak ki, nem csak szóban, de szokásokban, játékokban is.

Volt úgy, hogy sírtunk, együtt közösen egy gyógyító mese hallatán, hogy miért nincs még barátja a gyermekemnek, hogy miért Őt közösítik ki. Megéltük ezt is, de menni kell tovább és lesz kapcsolódás, lesz olyan, akit érdemes lesz megbecsülni, értékelni. Ha a saját gyermek-barátságainkra visszagondolunk egy kis időutazással mindjárt jobban megértjük ezt... érdemes egy kicsit elrévülni az emlékeinkben, mert sokat adhat a jelenben is.

Bízom benne, hogy sokáig a gyermekeim SZÜLŐ-BARÁT kategóriájába tartozhatok, bizalommal és támogatással lehetek feléjük a saját társaságuk, barátaik és ezáltal önmaguk felfedezésében.

Hálás vagyok, hogy olyan családok barátságát élvezhetem, akik gyerekei az én gyerekeim BARÁTAI.

Szerző: Tibenszky Moni Lisa