Sok jó ember van és sok jó ügy, de néha kell egy apropó, ami miatt megállunk egy pillanatra. Ilyen lehet a Tolerancia Világnapja, amikor is elgondolkozhatunk azon, hogy mit jelent nekünk a másság, tolerancia, a másság elfogadása. Beszélhetünk itt a fogyatékosság ügyéről, a bántalmazott állatokról, de az elárvult vagy beteg gyermekekről is.
Ilyen van? Igen, kellene, hogy legyen, mert itt is eltérő korú, szociális hátterű, értelmi és testi képességekkel rendelkező gyerekek lenne jó, ha együtt vagy egymás mellett örömmel tudnának játszani. Ahogy a szülők és akár a pedagógusok is, akik a gyermekeket „legeltetik” a játszótéren, vagy épp az lenne a fontos, hogy ne legeltessék, hanem bizonyos szabályokat, kereteket adva nekik játékra motiválják a gyerekeket, úgy, hogy öröm és élmény legyen a játék!
Hangosak, tele vannak érzelmekkel, nevetnek, sírnak és órákig esznek. Igen, Ők az olaszok. Mindent „nagyon” csinálnak és épp ez adja meg számukra az élet ízét. Néhány napig Észak-Olaszországban, Friuli Venezia Giulia régióban, Gradoban vendégeskedtünk - Grado in Rete turisztikai hálózat meghívására, melyet egy magyar-olasz házaspár vezet, ahol bepillantást nyerhettünk az olasz temperamentumba, vendégszeretetbe.
Csodás dolgokat meséltek nekünk az olasz rítusokról, a nagy generációkat összefogó olasz család hagyományairól. Imádják a kis gyerekeket, tisztelik az időseket, a kerekesszékesek az ölükbe ültetve viszik a gyerekeket, szinte mindenki dédelget egy négylábút, bármily csutakos legyen is és igen gyakori, hogy egy olasz család a saját gyermekei mellé örökbe fogad egy arra rászoruló lurkót.
A Balaton-felvidék legcsaládibb, természetileg, kulturálisan és mentálisan pompás programokat kínáló felhozatalából 13+1 kihagyhatatlan tipp, amit életérzésként meg kell élni minden gyerekkel, kamasszal érkezőnek.
"Én, Te, Ő, Mi…. azaz portrék, karakterek és kapcsolódás. Mert a portré kapcsolat. Nekem legalábbis iszonyú mély. “ - fogalmaz Silye Júli, alkotó és művészetterapeuta, aki idén először sajátos művészetterápiás programokkal várja a családokat, gyerekeket, kamaszokat Kapolcson, a Művészetek Völgyében, a Tűzoltószertárban.
Abszolút győztes lett ma a Kincsem Parkban a II. Civil Derbyn az 1-es rajtszámmal induló Czene Andris!
Czene Andris egy vak ceglédi srác, aki önmagában is csoda. Látását zöld és szürkehályog miatt vesztette el, ma már csak árnyékokat lát. Életét játszi könnyedséggel éli vaksága ellenére, naponta vonatozik, több száz kilós disznók állatgondozásában segít, de a nagy álma és szerelme mindig is a lovaglás és a lovassport volt. Hát most aztán jól belecsapott, hisz a Kincsem Parkban rendezett II.Civil Derbyn már a próbafutamon is első lett, hát még a NAGY NAPON. Lélegzet visszafojtva izgultuk végig Andris futamát, óráknak tűnt az a pár perc, amíg a verseny tartott. Andris másik négy látó civilt előzőtt meg ma, elszántsággal, büszkén. Még most sem merjük elhinni...
Itt mindenki a hegyre megy, csecsemők hátihordozóban, kisgyermekek kézen fogva a szülőkkel vagy épp babakocsiban, az iskoláskorúak pedig esőkabátban, hátizsákkal, túrabottal játszi könnyedséggel ugrálva a sziklákon. Az időjárás ezer arcát ismertük meg mikor 72 órás, hosszú hétvégés családi szlovákiai túránkra indultunk. A tavaszi sárguló repce mezőről indulva eljutottunk egészen a Lomnici csúcs, 2634 méteres csúcsára, a hó birodalmába. A Magas-Tátra a túrázók mekkája, kényelmes, szerethető és látványos kiránduló helyein mindenki megtalálja saját csodáját. Kiváló célpont gyerekes családoknak egy igazi feltöltődésre, kalandra.
Szubjektív kalandozás a Mozaik Múzeumtúra lelki ösvényein
Mindig különös érzés fog el, amikor hajnal öt óra körül -mely időpontban általában a legszebb álmaim szoktak letöltődni- elfordítom a szunnyadó Kecskemét tökéletesen kihalt főutcáján lévő hangszermúzeumunk zárjában a kulcsot. A Mozaik Múzeumtúrás napokon ezek az utolsó pillanatok, amikor csend van. Finom, mindent beborító csend. Az ember ihletett állapotba kerül ekkor. Talán a szokatlanul korai időpont miatt, vagy amiatt, hogy még az álomvilág és valóság határán vagyok, az érzékeim kiélesednek. A kiállítótérbe érve megszólítanak a hangszerek, érzik a tanakodásom: melyiket vigyem ma magammal? Melyik lesz az, ami mosolyt csal az arcokra? Mitől fog csillogni a gyermekszem? Inkább a szunnyadó parazsat kell felszítani az egyenesen ülő, passzív gyerekekben, vagy a lobogó lángú túlpörgést kell andalító hangokkal finomítani? Egymástól nagyon távol készült instrumentumok zötykölődnek össze csapattá az autó csomagtartójában a helyszínre tartva.
A munka világa, avagy miért és hogyan érdemes diákként munkát vállalni?
„Keresd meg a zsebpénzed, amiből utazhatsz, nyaralhatsz és még pihenésre is jut időd.”
„A munka nemesít.” – hangzik a közmondás, amit nagyon is helyes. Vajon a XXI. században milyen munkát vállalhatnak a diákok, amivel nemesednek, tapasztalnak és nem mellesleg keresnek is? A legtöbb diák számára a nyári nyaralás, fesztiválozás a legfőbb motiváció, amire költenének a statisztikák szerint, de persze van, ahol a családi megélhetésnek is a része. Hogyan kezdjünk bele, ha már az elhatározás megszületett bennünk? Miért támogatják a szülők és a tanárok is a nyári munka élményének megtapasztalását? Egy, a diákmunka világról, előnyeiről, lehetőségeiről szóló rendhagyó osztályfőnöki órán jártunk, melyet a Fürge Diák Iskolaszövetkezet tartott tanulók számára. Lássuk a leghasznosabb információkat;
Top 10, amit a diákmunka kapcsán tanácsolhatunk:
Mozaik Múzeumtúra iskolai élményprogram egy tanár szemével
A tanításról és iskolai életről az emberek többségének van egy elképzelése és többnyire mindenki ért hozzá, éppen, mint a focihoz ebben az országban. Csakhogy hiába járt bárki iskolába annak idején és homályos emlékeire támaszkodva igyekszik messzemenő következtetéseket és kinyilatkoztatásokat tenni a jelenlegi helyzetről, a gyerekét tanítókról, az iskolában folyó eseményekről, a rossz hír mindenképpen az, hogy ennek a víziónak gyakorlatilag semmi köze a valósághoz. A tanárok szerepe igencsak megváltozott, a diákok számára másként kell élményt szerezni....és hogy erre képesek a múzeumok, ez maga a csoda!
