Becsengetnek! Sokak már most utálják, hogy vége van a nyárnak, én is, de ha nincs mit tenni, akkor inkább fogjuk fel jókedvvel, hogy indul a suli. Hogyan hangolhatjuk rá magunkat és a gyerkőcünket is az iskolakezdésre? A recept nem más, mint együtt töltött felkészülő idő, egy kis vicceskedés a bevásárló áruházak gurulós kocsijában, egy-két szagos vagy épp gyurma radír megtapizása, egy jó fagyi a bevásárlás után és egy pacsi!

Mindenkinek könnyebb, ha mosolyogva állunk neki a sulik által kiadott csíkos-kockás, nagy és kisméretű füzet beszerzésének! Ne duzzogjunk, senki nem kötelez minket arra, hogy egy kisebb vagyont a boltban hagyjunk, lehet a barát, a nagyobb testvér hátizsákját örökölni, egy olcsóbb fehér inget venni. Nem az árverseny és a Star Wars kontra focicsapat márkák harca kellene hogy legyen. Határozzunk meg a költségkeretet, amiből gazdálkodunk, és igen a gyerekkel együtt, ezt hívhatjuk pénzügyi tudatosságnak is, de egyszerűbben a való életre való felkészülés, osztás, szorzás, lemondás és persze jutalom is legyen benne.

1.       Szánjunk időt és figyelmet a gyerekekre, mert ha együtt választjuk ki, nagyobb öröm lesz, mintha anyu-apu gondosan becsomagolva adja át a sulis kellékeket!

2.       Nem kell a legdrágábbat, legcsillogósabbat megvenni, nem ettől fog jól vagy jobban menni a tanulás.

3.       Hagyjuk, hogy a gyerkőc otthon elrendezze a tavalyi könyveket, füzeteket és a friss, szép újat, az Ő „munkaeszközei” lesznek ezek.

4.       Írja rá a gyerek a nevét, osztályát, tantárgyát és ragassza fel ferdén a cetlit, de hagyjuk, hogy Ő csinálja!

5.       Beszéljük át egy kicsit a nyarat, kinek milyen élménye volt, mi jelentett számára jó és rossz emléket!

6.       Hívjuk meg és fel a barátokat, szomszédokat, szervezzünk egy-egy focipartit, egy társasjátékozást, legyen ismét a megszokott környezetben!

7.       Töltsünk időt otthon, a vakáció változatossága most egy kicsit váljon állandósággá, keljünk kicsit korábban, feküdjünk le kicsit hamarabb, mint a legforróbb nyári éjszakákon!

8.       Mossuk ki az ünneplő ruhát, rakjunk rendet az íróasztalon és hangolódjunk a sulira!

9.       És nem utolsó sorban, ha tehetjük és a gyermek is úgy szeretné, kísérjük el a tanévnyitóra, mosolyogjunk a szülőtársakra, osztálytársasakra és a pedagógusokra is! Együtt vágjunk neki az elkövetkező közel háromnegyed évnek, mert a cél közös, a gyerek érezze jól magát és közben tanuljon, legyen hozzá kedve, legyen benne öröme!

Így alakulhat ki egy lelki ráhangolódás is a sulira, az iskolában töltött órákra és maradhat meg a gyermeki nyitottság, kíváncsiság is, mert ha érzelmi befeszüléssel kezdünk, az rányomja a bélyegét a folytatásra. És lehet, hogy lesz hiszti, kiborulás, sírás, de ennek is helye van, a megváltozott élethelyzeteknél ez normális, adjunk teret, helyet és időt a gyermek és a saját érzelmünknek és csak azután próbáljunk logikus érveléssel továbblépni.

Vidám tanévkezdést, füzetsorok közötti szülői átkacsintást és egy nagy adag fagyit kívánok az első szeptemberi napokra!