Az élet furcsa fintora, hogy férfi tanárként milyen helyzetekbe kerül az ember. Kihívás az is, hogy a történelmet miként tegyem izgalmassá, érdekessé a diákok számára - ehhez számtalan módszert bevetettem már a krétaháborútól az élőszobros 1956-os megemlékezésekig - de mégsem ez a legnagyobb feladat. Embernek lenni, felelősséggel tanácsot adni, olyan élethelyzetekben, ahol a kamaszok családi, szerelmi problémákkal és saját útkeresésük közbeni elakadásokkal fordulnak hozzám. Több száz gyermeket tanítok nap, mint nap ötödiktől egészen az érettségiig, néha szemtelenek, néha figyelmetlenek, de ezek mögött nem csak a trehányság húzódik meg, hanem sok félelem az újtól, az élettől.

Ki beszélje meg velük? Én vagyok a legjobb minta? Nem hiszem, de próbálok útmutatót adni nekik, életre és emberségre nevelni Őket és hagyni, hogy Ők kérdezzenek, néha olyat is, ami egyáltalán nem tartozik a tantárgyakhoz... és néha egy poén segít a legtöbbet. – fogalmaz Balatoni József, alias Jocó bácsi, aki az ország legnépszerűbb történelem tanára címet kapta már igen sokaktól.

Ezelőtt száz évvel még szinte csak férfiak űzték a pedagógusi szakmát. Aztán ahogy teltek az évek, a szakma elnőiesedett, sajnos ma már nagyon sok olyan iskola van, ahol egy, maximum két férfi tanár van. Közülük is egyik általában az igazgató. Sajnos ez a tendencia nagyon nem jó, mert a gyerekeknek kellene látniuk mind a két példát. Mert igen, tanárként példát mutatunk, mintát adunk. A gyerekeknek pedig szüksége van női és férfi mintákra is. Pláne ma, amikor sajnos egyre több gyermeknek nincs apukája, vagy a munkája miatt egyre kevesebbet találkoznak vele. Ennek az űrnek a betöltése és pótlása pedig a férfi pedagógusokra hárul. Tudom, száz százalékosan pótolni nem lehet. Sőt. De azért igyekszünk megpróbálni ezt.

Nem lehetsz az apja, de valahogy mégis pótolnod kellene ezt! Nagyon nehéz ez, és érzelmileg sem tud az ember távol maradni ettől. Ugyanis nem tehetjük meg azt, hogy ezeket a gyerekeket csak tanítjuk. Egyre inkább azt látom, hogy ma már a tanítás és a nevelés aránya inkább a nevelés irányába tolódik el a részünkről. Mintákat adunk át, életfelfogást mutatunk és apró hétköznapi témákban is adunk tanácsot a srácoknak. Hisz vannak olyan témák, amiket csak egy férfival lehet megbeszélni: legyen ez a borotválkozás rejtelme, a csajok megértése (nah, ebben sosem fogunk tudni nekik segíteni és rá fognak jönni, hogy ez talán lehetetlen feladat is), csajozási tippek, urológiai kérdések és minden, ami férfias dolog. Ezeket napokig sorolhatnám, hogy milyen problémával fordultak már hozzám diákok az elmúlt években. Ilyenkor hosszas beszélgetésbe elegyedünk, megbeszéljük ezeket a témákat, mint férfi a férfival. Érdekes beszélgetések kerekednek ki ezekből a témafelvetésekből. Szerencsére nyitott vagyok és eléggé liberális ahhoz, hogy velem bármit szívbaj nélkül meg lehet beszélni. És ha már lehet, akkor ezt a lehetőséget ki is használják a srácok. Azt vallom, hogy inkább engem kérdezzenek meg, mint kétes eredetű internetes oldalakat vegyenek alapul.

Viszont ez egyben egy nagy dilemma is nekem, mint pedagógus. Hisz itt jön be a képbe az, hogy biztos, hogy én vagyok-e a legjobb példa egy gyerek számára? Magam is sokszor vagyok bizonytalan, hogy lehetek-e az. Erre a kérdésre én nem tudok választ adni. Én csak teszem a dolgomat, úgy, ahogy a legjobbnak gondolom…

A Felelős Szülők Iskolája szervezésében Tanár úr, kérem című előadásunkon ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegetünk majd kedves kollégámmal, Fegyverneki Gergővel, aki jómaga is az élmény alapú oktatás megvalósítója és igen komoly hivatástudattal, jófejséggel fordul diákjai felé, nap mint nap.

Akinek van kedve március 13-án egy rendhagyó interaktív előadáson a pedagógiáról, a lélektanról és a néha faramuci élethelyzetekről beszélgetni és jókat nevetni, azokat szeretettel várjuk. Nem véletlen Karinthy művére hajazó címadásunk sem.

Esemény ITT

Szerző: Balatoni József, Jocó bácsi