Alap kérdés, ami minden óvodában, játszótéren elhangzik, méghozzá igen sokszor. Toporgó, bizonytalan szülők ezrei keresik a kérdésre a helyes választ, amit valóban senki nem tud, de egyet biztosan igen, mindenki azt szeretné, hogy a saját lurkójára szabva kapja meg a legjobb motivációt, tanítást, ami olyan irányba terelheti a gyermekét, amivel jól és boldogan élhet, megélhet... vagy nem? Vagy többet akarunk, versenyeztetni a gyermeket, számtalan különórával terhelve, kivetítve saját, be nem váltott álmainkat? Legyen az a legjobb szándékkal, akár sport vagy tanulmányi versenyek hosszú sora, ha terhes, túl sok a gyermeknek, akkor feszültség keletkezik belőle.
Sok tényezős egyenlet ez, nyilván kellene egy olyan tanár, aki példakép és egyben egy jófej, okos "barát" is lehet, kellene egy elfogadó iskolai környezet, ahol értékelik azt is, ha a gyerek mondjuk egy téli vakációról szóló vetítéssel érkezik az osztálytársaihoz nem csak azt, aki tudja az évszámokat, kell egy, de leginkább két szülő, aki képes az iskolai értékelés mögé nézni ÉS kell maga a GYEREK, aki akkor tud jól teljesíteni, ha pszichológiai értelemben is biztonságban van és marad ideje arra, hogy gyerek legyen.
Sajnos egyre kevéssé tudja ezt a hagyományos iskolai rendszer kiszolgálni, a nagy osztálylétszámok, az egyre több speciális nevelési igényű - sok esetben agresszív - gyerek, a tanári túlterheltség és nem utolsó sorban a régi, avétos pedagógiai módszerek okán. Természetesen vannak kivételek, de azért lehet hálálkodni a sorsnak vagy a Jóistennek vagy épp a gyermekünk birka türelmének. Épp ezért egyre több szülő fordul az alternatív oktatás felé, ahol a fizetett tandíjért cserébe minőséget vár. Olyan kompetenciák elsajátítását, amit a jelen munkaerőpiaca elvár és nem mellesleg a gyerek személyiségfejlődését is segíti: csapatmunka, rugalmasság, kreativitás, miközben mindezek mozgatórugója nem a külső kényszer, elvárás, hanem a belső motiváció.
Kérdés, hogy létezik-e olyan iskola, ahova a gyerekek szeretnek járni?
És nem csak azért mert mindent szabad, hanem mert jó érzés ott lenni, mert figyelembe veszik a véleményüket.
Nekem az a tapasztalatom, hogy egy elfogadó iskolai légkörben, amiben a pedagógus tud kísérletezni, használni élménypedagógiai elemeket, mehetnek témanapokra, táborozni, ott sokkal jobb dolga van a gyereknek. Ehhez minden esetben kell egy megszállott, hivatásának élő pedagógus, tanár, aki tűzön-vízen át segíti az osztályát, közösséget kovácsolva belőlük. Ha ezt a rendszer megakadályozza, akkor a tanár is kiég, elfárad és ennek a levét a gyerekek isszák meg...
Szóval az a rossz vagy jó hírem, hogy iskolát és tanárt is választani kell. Szempontokat figyelembe véve, ami minden gyerek esetében más és más.
XXI. századi gyerekek - jobbak vagy rosszabbak, mint elődeik?
A mai gyerekek MÁSOK, szokták mondani. Igen, mások, de nem rosszabbak vagy jobbak. Homo informaticusok, akik képesek ezerszer gyorsabban információkkal dolgozni, azonnali visszajelzést kérnek, hisz a számítógépes játékokon nőttek fel. De ezt az ún. gamifikációt beépíthetjük a tanulásba is, ott is lehet szinteket elérni, dicsérni és motiválni, ahogy ezt tudományosan is alátámasztotta Gyarmathy Éva magatartáskutató.
Valóban már egyre kevésbé képesek 45 percet egy helyben ülni, de miért is kellene? Miért ne lehetne 20 percenként felállni, helyet cserélni, vagy akár keresztezett mozgásokat tenni, ahogy a jobb-bal agyféltekét "frissítjük", miért ne lehetne okos táblánál prezentálni egy házi dolgozatot és miért ne lehetne online teszteket kitölteni adott témában például a kahoot.it segítségével?
Hozzáállás kérdése, hogy hajlandóak-e a tanárok felvenni a ritmust, az ONLINE TÉR NYÚJTOTTA ELŐNYÖKET, mert szép számmal vannak olyan applikációk, amik jó szórakozást és egyben tanulást is nyújtanak tanárnak, diáknak egyaránt, ehhez szeretettel ajánlom Fegyverneki Gergő új könyvét.
Alternatív oktatás, alternatív pedagógia
Ezen másfajta oktatási, nevelési szemléletről tart átfogó előadást Dobos Orsolya az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete alternatív tagozatának vezetője Alternatív oktatás, alternatív pedagógia címmel január 29-én a Felelős Szülők Iskolája szervezésében. Amiben körbejárjuk, hogy a személyiségközpontú oktatás miben tér el a hagyományostól, vagy, hogy melyik alternatív módszer alapoz inkább a művészetre vagy melyik amelyik lassabban halad a többihez képest, melyik módszernek van saját tanterve és az miből áll össze. Kitérünk a kooperatív módszerekre, a projekt módszerekre és az élmény alapú oktatásra is. Célunk, hogy egy ÁTFOGÓ, OBJEKTÍV képet adjunk az ALTERNATÍV OKTATÁSRÓL.
Egyet tudok, nagyon jó tanáraim voltak, szerettek és motiváltak minket és ez egy életre meghatározta, hogy miként állok a dolgokhoz. És az nem ma volt.... a saját gyerekeim is kaptak jó tanárokat, edzőket, de azt érzem, hogy a hagyományos oktatáshoz még nagyon sok dolog kellene, hogy kerek egész legyen, ennek egy részét a család, a barátok, a sport, a saját élmény meg tudják adni, de milyen jó lenne egy olyan hely, ahol mindezt egyben megkaphatjuk... ha azt hallhatnám tőlük, hogy szeretnek suliba járni.
