Mást sem lát és hall az ember, csak azt hogy boldognak kellene lenni, boldog gyereket kell nevelni. Nahát, most látom, hogy ahogy ezt írom, van is az asztalomon egy könyv, amit éppen (fél éve) olvasok, óriás betűkkel van ráírva, HOGYAN NEVELJÜNK BOLDOG GYERMEKET? Nyilván, ha ezt írod a könyved borítójára, akkor MIDNENKI megveszi. Mert ki az az istentelen, aki ne akarná, hogy boldog legyen a gyereke? Az ilyen még csak nem is "szaranya", ('elég jó szülő'='elég szar szülő'='szaranya'), hanem egy fészekparazita, egy Médea.
Szóval ki az aki nem akar boldog gyereket? Hát én vagyok az. Mától. Az anyarobotban programot kell cserélni. Szegény kis boldogság szavunkat szanaszéjjel használtuk. A szó elkopott és néhányszor kicserélődött körülötte a társadalom. A jelentése ma egyszerre bizonytalan és (ezért?) idealizált.
Nyelvészeti tények után keresek, de jelentőségteljes az is, hogy nehezen találom meg, mert az etimológiai lényegre rárakódik a tengernyi "boldogságtitka"- cikk. Fel is keresem a nyelvészprofesszort. Megtudom, hogy a szó eredeti jelentése a bó-, bő- szótövekkel együtt valami bódulat, révület, extázis.
Aztán eszembe jut a "szent" szóval való helyettesíthetőség (boldoggá avatás, Boldog Margit). Látom magam előtt, ahogy a történelem díszes és nehéz papi palástba öltöztette a révülő sámánt valamikor ezer éve. Akkor a latin a sanctus (szent) szóval már a jó és a rossz éles hasítását reprezentálja. Ez sem volt mindig így, korábban a sacre ('szakrális' szavunk latin eredője) még azt jelentette rendkívüli, nem hétköznapi. Tehát volt idő, amikor a "rossz" fogalmát tartalmazhatta az "isteni".
Arról tehát, hogy hogyan alakult a boldogság szavunk, elmondhatjuk, hogy az ösztönvilágból kikerülve megtudja mi az ami jó és mi az ami rossz. Igaz nemrég gyökeret rágott és beszélgetett Istennel, de most kiderül, hogy az az isteni, ha JÓL viselkedik. Ha szót fogad. Különben megkínozzák és elégetik. Jó rendben, akkor a 'bódog' kábé legyen az aki, a 'sanctus'.
Jó sokáig hordozza a szó az isteni és szent jelentését, de valahol, -talán amikor Isten meghalt- üresen maradt. Hopsz, valami jelentést mégiscsak kellene tenni mögé. NA ITT vagyunk most. WANTED! Mindenkinek van ötlete, nézzük a neten a találati sorrendet:
1. A boldogság az amikor az ember a martinijében kettő olajbogyót talál amikor éhes.
2.A boldogság az amikor az ember a martinijében kettő olajbogyót talál amikor éhes.
3.A boldogság az amikor az ember a martinijében kettő olajbogyót talál amikor éhes.
4.Amikor este nem akarsz elaludni, mert a valóság végre jobb, mint az álmaid
egy-két gondolatébresztő felvetés:
amikor nem ver meg az uram
amikor szisszentem az esti söröm
amikor beüt az esti söröm
amikor kiposztoltam hogy 'feeling happy'
amikor mindezt elegen lájkolják
amikor elmegyek TENISZEZNI
amikor ELMEGYEK mondjuk teniszezni.
amikor szert tettem egy nagyobb értéket képviselő egységre (pl egy matek ötös, mert törvényszerű, hogy amiből sok van, az inflálódik. )
amikor hazaérek a családomhoz
amikor elmehetek a családomtól
amikor elfelejtem egy időre a problémáimat
Látjuk, hogy a fenti megállapítások mind relatív pillanatokban mérhetők.
De mi van a pillanatok között? Ha a boldogságot a pillanatokkal teszed egyenlővé, akkor a pillanatok között SAJNOS a boldogság hiánya, azaz a boldogTALANság van. EZ nyomasztó.
Ha a boldogságot pozitív érzelmi töltetű eseményekkel teszed egyenlővé, akkor is SAJNOS azt kell mondjam, statisztikai értelemben döntően boldogtalan leszel, mert szembe találkozol rengeteg olyan, pl. negatív, semleges, fáradt, dühös állapotokkal amikor "sajnos" nem vagy boldog. Például amikor éhes vagy és csak egy olívabogyó van a martinidben .
Ezért cserélek programot. Nem akarok boldog gyerekeket nevelni. Inkább valamiféle életörömöt szeretnék nekik átadni. Egy olyan szemléletet, amiben a "rossznak" , a "létezőnek", a "rútnak" a "fájdalmasnak" is méltó helye van. Hiszen ezek a fogalmak tartják trónusán a boldogságnak nevezett vágyott állapotokat. Már csak ezért is úgy gondolom, megérdemlik a tiszteletet.
A boldogság egy szín, mondjuk a sárga, vagy a rózsaszín. Az életöröm értelmezésem szerint tartalmazza az összes színt, azokat is, amiket csak a pillangók és a folyamirákok érzékelnek.
Abban, hogy ezt át tudjam adni a gyerekeknek két eszközöm van: a humor és az esztétika.
Csak a humor és csak az esztétika tudja megmutatni, hogy van érvénye a sötétségnek, a rútnak, a létezőnek a rossznak és a fájdalmasnak.
Szerző: Silye Júlia
