Elég a témazárókból, a két hét alatt bepótolni kívánt kötelező olvasmányokból, projekt beszámolókból. A gyerekek magolnak, az iskolai 7-8 tanóra után, további 2-3 órát görnyednek a tankönyvek felett, ha meg akarnak felelni az iskolai elvárásoknak, amik sajnos még mindig csak a tananyag bebiflázását, bemagolását díjazzák érdemjegyekkel. Nem az –e a fontos, hogy őszinték legyenek, barátsággal, elfogadással forduljanak egymás felé, kiálljanak az áldozatok mellett és közösségben, együtt éljék meg az iskolai élet vidám és néha szomorú perceit?!
Tavasz van, végre süt a nap, ez jár a gyerekeknek is! Sokkal többet érnénk el, ha hagynánk Őket napi 2-3 órát sportolni, közösségben szocializálódni, ott megtanulni a szabályokat, ahogy megtanulták a Pál Utcai Fiúk is a Grundon. A XXI. században már nem a tankönyv, a betű az elsődleges, a Google korában attitűdöt, skill-eket kellene tanulniuk. Megmutatni számukra – legyen ez tanár vagy a szülő feladata – hogy milyen kontextusban lehet és érdemes felfedezni a világot, mert különben egy neutrális, magamutogató társadalmat nevelünk fel. Minőségi időt tölteni a srácokkal, becsempészve az általuk fogyasztott multimédiás tartalmakat.
Szervezzünk témahetet, menjünk erdei iskolába, szülőként menjünk és meséljünk a szakmánkról a gyerekeinknek. Ismeritek kedves Szülőtársak az osztálytárs gyerekeket, netán azok szüleit? Sőt tovább megyek, jártatok-e fogadóórán, hogy meg tudjátok milyen fajta, féle tanár tanítja a gyereketeket, mi a véleménye róla? A naplóba írt számok nem beszédesek, nem látni mögötte az életeket, az értékrendet…
Beszélgessetek, működjetek együtt, de legelsősorban a gyereketekkel és néha igenis nézzétek el, ha fáradt, csapjátok be a könyvet és menjetek ki együtt focizni, bújócskázni, fagyizni. A határszabás fontos, de ha állandóan falakba ütköznek a gyerekek, akkor egy idő után elfordulnak, nem kihívás, hanem ellentmondás lesz belőle.
Tegye bárki a szívére a kezét, aki a leghúzósabb munka közben nem állt fel egy-egy kávét meginni, egy kis kutyasétáltatásra, egy baráti beszélgetésre … és ugye, hogy sokkal jobban ment utána? Ne keserítsétek meg a gyerkőcök életét azzal, hogy a versenyistálló lovaiként hajtjátok Őket, nem az a fontos, hogy az idei könyv minden szavát bemagolja, az a fontos, hogy bízzon bennetek és megtalálja az életben azt, ami Őt motiválja és Őt érdekli, mert csak így lehet boldog gyerek és majd reméljük boldog felnőtt is.
TML