A hírek és az impulzusok sodrásában elkapott egy érzés, egy pillanat. Az élni akarás harca. Szemlélődöm és közben életünk történéseinek üzenete szólít meg. Alig pár napos a hír a thaiföldi barlangba szorul gyerekek kimentéséről, akik nemcsak hogy fizikailag, hanem lelkileg is átvészelték a "rabságot" edzőjük meditációi, lelki támogatása révén. Ámulok a szellem hatalmassága felett és nagyon tisztelem ezt a fiatal, csupán 25 éves fiatalembert, aki a srácokban tartotta a lelket. Hős lett, igazi hős.

Van egy tábor, ahonnan minden gyerek sikerélménnyel távozik. Egy tábor, ahol játékos tanulás közben a jövőre készítik őket. Egy tábor, aminek a végeztével már iratkoznak is be a következő turnusra. Ez pedig nem más, mint a Logiscool digitális élménytáborai, amelyekre országszerte az idei nyárra már most több, mint 6 000 jelentkezés érkezett. Volt szerencsém egy napot náluk tölteni a budaörsi helyszínen és bepillantást nyerni ebbe a csodálatos világba.  

Ma már mindenki vlogger vagy blogger akar lenni, mert sztárnak és megmondónak lenni menő. Az Endorfint – azaz az örömhormonokat - lájkokkal gyűjtünk, kevésbé a megtett futókilométerekkel, de hol van ebben az egyensúly? ….Mesebeli, mégis mindennapjaink része, hogy kalandozunk az online térben. Képekre, videókra lájkolunk, vagy félénken néha mérges vagy épp dühös emotikont nyomunk egy-egy bejegyzésre. De vajon tudjuk-e, hogy milyen egy valódi hírgyár, mit mond egy kép, ami egy újság címlapjára vagy egy portál felületére kerül, hogy a hírmondó súgógépről olvas és igen, bármilyen filmes hátteret tudnak generálni greenbox technikával. A gyermekeink, a tinik sokszor többet hisznek el a képzelt és „vetített” valóságból, mint hinnénk, ezért fontos megtanulniuk, hogy mi a különbség az álhír és a valóság között, erre szolgál, méghozzá XXI.századi technikával és oktatási rendszerrel a Bűvösvölgy, az NMHH médiaértés központja.

Reméljük, nem felejtettétek, hogy a hétvégén (is…) a gyerekeké a főszerep. Azám, a pünkösdi pár napos pihenésnek máris vége, de csak pár munkával töltött hétköznap következik, egy igazi rövid hét és újabb kikapcsolódás után nézhetünk, nekünk pedig van is egy tippünk számotokra! Irány az Örvényeshegyi Piknik, de mit is rejt számotokra?

Mi fán terem az apaság ma Magyarországon? A gyermek születése miként módosítja a férfi hormonokat, amennyiben az édesanyák átadják nekik is a „bölcső időszak” terepét?  Hova tűntek a férfiak az oktatás területén? Miért mennek sokan „világgá” a családjaikból? Miért jelenik meg szociálisan inkompetensnek sokszor a férfi a mesékben és a filmekben?  Milyen a hollywoodi apakép, ami a filmek világával beszivárgott a családokba?  

Hol volt, hol nem volt, egy hideg, havas március első estéjén, amikor az embernek még kimozdulni sincs kedve, betértem egy, a Családbarát Újbuda és a Felelős Szülők Iskolája által szervezett Kádár Annamária előadásra és hálás vagyok, hogy nem győzött a kényelem és a meleg szoba, mert rengeteget tanultam az estéből. Annamária meseterapeuta és nem mellesleg egy végtelenül szimpatikus hölgy, zseniális előadó. Ezt persze addig nem tudtam, amíg meg nem hallgattam aznap este az Apa mesél című előadását, sokadmagammal, apukákkal, anyukákkal, fiatalokkal a B32-ben. A nem létező csilláron is lógtunk, és hallgattuk a „mesét”.

szerző: Polus Enikő

Hogyan illeszkedik be a személyiségbe az apai szerepkör és ez mikkel járhat együtt? Hogyan keletkeznek az „édes-apaság” érzetei, érzelmei és koktéljai? Szükséges-e erre vágyni?  Mi történik a mozaikcsaládban élő „édes” jó apákban és a „mozaik” papákban? Lehetek-e a gyermek „apapótlója”, ha nem én vagyok az édesapa? Ha rossz apa-mintákat láttam, mit tehetek férfiként önmagamért? Le kell-e mondjak magamról és a feleségemről, amennyiben apa leszek? Lehetnek-e fájdalmaim férfiként, vagy mindenki csak a nőkre figyel, mert ők szülnek? Mit tehetek a fiamért, hogy jó apa legyen, ha nekem nem sikerült? Milyen trendek nehezítik ma az apaság kifejlődését? Mik az apaság szerepkör elbizonytalanító „hétfejű sárkányai”?

Egy kicsiny falu iskolájában jártunk egy napsütéses januári napon a Szársomlyó lábánál, egy aprócska településen Baranyában, Nagyharsányban.

Alig 200 fős iskola, zegzugos folyosókon iskolai egyenruhába öltözött, de közel sem milliós kocsikból kiszálló gyerekek. A folyosón sorakozó van, kedves fegyelem. Hangos köszönés: „Áldás, békesség!”

Mese, nevetés, játék felfedezés – együtt!

Mit csinálsz, amikor este nyolckor a gyereked a harmadik mese után még egyért könyörög, vagy csigát szeretne szedni az eső után?  Vagy épp még egy kísérletet szeretne Veled megcsinálni az amúgy is szétesett nap végén? Észérvek alapján nemet mondasz, de a szíveddel igent és biztos vagyok benne, hogy ez az utóbbi a helyes, ha tudsz vele azonosulni. Elengeded a korlátokat, a „le kellene már feküdni” befeszülését és közös élményt élsz meg a gyerkőccel, mert ezek a pillanatok egy életre „ útravalót” adnak neki.  Lehet, hogy azért van szüksége még egy mesére, hogy tudjon beszélni a félelmeiről, vagy, hogy megerősödjön az önbizalma vagy épp azért akar egy közös élményt, hogy Ő tanítson meg Téged valamire.  Mert kellenek a királylányok és királyfik is, hát még a mesebeli hét próba, ahol a vándorok a legyőzött problémák után hősök lesznek. 

A gyermekek jogainak világnapja november 20. A gyerekjogokról itt egy remek videó az Unicef Magyar Bizottságától.