A hírek és az impulzusok sodrásában elkapott egy érzés, egy pillanat. Az élni akarás harca. Szemlélődöm és közben életünk történéseinek üzenete szólít meg. Alig pár napos a hír a thaiföldi barlangba szorul gyerekek kimentéséről, akik nemcsak hogy fizikailag, hanem lelkileg is átvészelték a "rabságot" edzőjük meditációi, lelki támogatása révén. Ámulok a szellem hatalmassága felett és nagyon tisztelem ezt a fiatal, csupán 25 éves fiatalembert, aki a srácokban tartotta a lelket. Hős lett, igazi hős.

Példakép, az élni akarás ikonja Frida Khalo, a mexikói festőnő, akinek pár napja nyílt meg a kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Frida egy törékeny, az élet fizikai nehézségeivel sújtott szenvedélyes asszony életerejét mutatja nemcsak a képein keresztül. Frida karizmatikus személyisége, gyermekkorában elszenvedett buszbalesete utáni gerincműtétek sorozata, háromszori vetélése és 20 évvel idősebb csalfa férje iránti égő szerelme volt művészetének vöröslő és fekete múzsája is egyben. Hajtotta a vágy, hogy néha hosszú hónapokig a kórházi ágyban fekve is fessen, kiadja magából az érzéseit, melyeknek a szín, a forma sem szabott határt.

Képein látszik a szürrealista mesterek hatása, hisz Frida kortársaival Picassoval és Miroval is találkozott még életében. Ősenergia, autentikus ábrázolásmód köszön ránk Frida képeiről. Megrögzötten ápolta az ősi hagyományokat, házában kedvenc majmai és karakteres szobrai között élt, élt meg mély fájdalmat és égő szenvedélyt. Megfestette azt az indián asszonyt, aki saját tejével táplálta dadájaként, bár az arca nem felismerhető, hisz felnőttként már nem emlékezett rá, csupán a hála ihlette a festményt. Számos vörös vérrel teli képe a vetéléseit, a meg nem született gyermekei iránti vágyát, szomorúságát mutatja be vagy épp szenvedését, amit sokszori gericműtétei utáni fájdalmában elszenvedett. Asszony volt, színes mexikói kendőkben, virág hajfonatokkal díszes ruhákban fedte el a világ elől fájdalmait, emelt fővel harcolt, úgy ahogy tudott, úgy amilyen Ő volt.

Merte vállalni magát, életével üzeni a ma emberének, vállald magad, tegyél azokért, amiben hiszel. És ugyanezt az erőt érzem a buddhista edző lélekápolásában napjainkban, Thaiföldön, ahogy a lehetetlennek tűnő élethelyzetben, hosszú napokig szívből, lélekből adott a gyerekeknek, olyan lelki erőt, ami átemelte őket a fizikai valóságon. Kitartottak egy a világtól elzárt, monszun esőjével teli barlangban, együtt. A képzelőerő és a lelki harmónia teremtő ereje szinte határtalan. Vannak és lesznek csalódások, fizikai fájdalmak, de lássuk meg a csodát a saját életünkben, teremtsük meg a saját pillanatainkat és merjünk befelé fordulni, hogy aztán annál büszkébben fordulhassunk a világ felé, a gyermekeink felé, a társunk felé, ki szóval, ki verssel, ki ecsettel, ki zenével...