szerző: Polus Enikő

Hogyan illeszkedik be a személyiségbe az apai szerepkör és ez mikkel járhat együtt? Hogyan keletkeznek az „édes-apaság” érzetei, érzelmei és koktéljai? Szükséges-e erre vágyni?  Mi történik a mozaikcsaládban élő „édes” jó apákban és a „mozaik” papákban? Lehetek-e a gyermek „apapótlója”, ha nem én vagyok az édesapa? Ha rossz apa-mintákat láttam, mit tehetek férfiként önmagamért? Le kell-e mondjak magamról és a feleségemről, amennyiben apa leszek? Lehetnek-e fájdalmaim férfiként, vagy mindenki csak a nőkre figyel, mert ők szülnek? Mit tehetek a fiamért, hogy jó apa legyen, ha nekem nem sikerült? Milyen trendek nehezítik ma az apaság kifejlődését? Mik az apaság szerepkör elbizonytalanító „hétfejű sárkányai”?

 Újbuda lett „az apaság ringató bölcsője! A Felelős Szülők Iskolája szervezésében egy olyan családbarát előadássorozat indult el a „szerelem világnapján”, amely hidat képezhet eme szakadék felett!  Az előadások és kerekasztal beszélgetések az édesapaság körül „bejárják a világot”, hogy megtaláljuk közösen az elveszett „hamuba sült pogácsákat”! Az előadások alatt lévő közös gondolkodás képes lesz segíteni abban, hogy „új mesét” szőjön a férfiak életében, amiben az „apák újra mesélhetnek az otthonaikban”.  „Előkészíti az apaforradalmat, hogy a férfiak merjenek vágyni az apaságra”, majd kitér „a serdülőket nevelő édes jó apukákra”!  Az „előadás-út” végén elengedi az apákat „online és offline” térbe, hogy kipróbálhassák a szerepköreiket!  Nos, ehhez hoztam néhány gondolatébresztő morzsát a legnagyobb tisztelettel olyan apáknak is, akiknek nem természetes úton adatott meg ennek a lehetősége!

 Apa-történelem a „család-fán” belül

A világháborúk óta nagyon nagy változás ment létre a férfiak életében is, csak erről nem beszéltünk.  A nők elkezdtek túlságosan megerősödni olyan területeken, ahol a gyengédséget kellene képviselniük. De a háborúk utáni időkben egyedül maradtak a csonka családdal, az elárvult gyermekekkel a nők, és sokan a férjeiket is ápolták a szüleik mellett!  Ez a sokrétű feladat arra serkentette a nőket, hogy „talpra álljanak”, „megembereljék magukat” és ellássák a rendszert. Így a finomság, a puhaság, a nőiség, a gyengédség átalakult, de így lett nekünk ma jelen történelmünk és érzelmi szabadságunk! A háborúk és hatásaik mindenkit traumatizáltak annak idején! Ennek megvannak a lenyomatai a ma emberében is!  A háborúk után a férfiakra is nagyon nehéz és sok gyorsan bekövetkezett változás várt!  

-          Egyik évben még háborúba kellett megfelelni, teljesíteni, igyekezni nem belehalni

-          Majd a béketeremtésben kellett cselekedni, energiát kifejteni, teremteni

-           Utána a társadalmat kellett építeni, dolgozni, hajtani

-           Közben a családokban az urbanizáció hatására (is) megváltoztak a szerepkörök, így újra kellett tanulni a szerepeket!

-          Aztán összekeveredtek a normák, az értékek és az etikettek!  A generációs, hagyományokkal teljes apai mintákat pedig fel kellett rúgni, hogy megállják a helyüket!

-          Így az 60-as évek környékén is volt egy „apa-forradalom”!

-          Majd megérkezett az a kor, amikor a férfiaktól elvárták, hogy „láthatóan” érezzenek, meg fejezzék ki az érzelmeiket! Hiszen egy sztereotip tévhit megjelent a 70-es évek végén: „ha az érzelem nem látható, akkor az nem is létezik”.  Így indult el az a hamis állítás, miszerint a „férfiak érzéketlenek és képtelenek érezni”! Pedig a férfiak rengeteg érzelmi szállal rendelkeznek! De hát nem is olyan rég még csak el se sírhatták magukat a fronton, meg otthon se, mert akkor az „anyám asszony katonája” titulust kapták volna és az nem „ férfias”. És ha nem férfias, akkor jött a következő beszólás: „milyen apa lesz belőled így fiam!”. Ez képtelen elvárások nyilait lőtte ki a férfi társadalmakra és ez hatott az apaságra is!

-          De nem sikerült a gyors változást és elvárási rendszereket követni a férfiaknak és édesapáknak, elfáradtak! Nem csoda! Túl gyors és sok volt ez az állandó változás. Így ma sokan „más módon talpra álltak”, ellenálltak a gyorsan változó elvárásoknak és „bedobva a családi törülközőt”, azt mondták, hogy ELÉG! Elváltak! Mi is történt? Elkezdtek KIÉGNI a férfi és az apaság szerepkörében! A mai férfiaknak és apáknak nemcsak a saját érzéseikkel kell megküzdeniük, hanem az őseik érzelmi elfojtásaival is meg kell harcolniuk! Ismerjük azt a szólást: „apáról fiúra száll…”. A kiégésben pedig nincs mi termelje a férfi energiát, amitől a férfi működik!  A „teremtés koronáját” sokan letették a „királyi székük” mellé és világgá mentek! Ha ön ezt még nem tette, akkor meg ne tegye, mert van megoldás mindenre!

Nem fogok „köntörfalazni”, csak őszintén beszélni. Be kell vallanunk őszintén, hogy annyira túlmisztifikálódott az elmúlt évtizedekben az édesanyaság körüli tematika, hogy az édesapákat időközben elhanyagolták a szakirodalmak is. Generációs elárvultság jellemzi a létüket, aminek komoly következményei vannak! Nem volt számukra edukáció megfelelő módon! Ma Újbudán, a Feneketlen-tó partján azonban megszületett valami, ami nélkülözhetetlen és nagy segítség lehet a férfiaknak, apáknak (is).  Felfordítjuk ezt a témát „fenekestül” és elkezdjük az edukációt!

Az apasorozatról további információk itt: http://felelosszulokiskolaja.hu/apasorozat

szerző: Polus Enikő

mentálhigiénés szakember

MESEKŐ Alapítvány vezetője