Vasárnap este óriás sóhajjal kezdjük a hetet. Elkezdődik a verkli, hétfő reggeli fél hetes kelés. Gyors kakaó, tízórai, jaj a lecke, el ne késs és délután ugyaninnen folytatjuk. Ahelyett, hogy a gyerek az iskolában töltött több, mint 8 órában megtanulná a leckét, az illemet, ehelyett sokszor még este 7-kor is az íróasztal fölé görnyedve tanul együtt szülő és gyerek. Amolyan szélmalom harc. Magol, ahelyett, hogy játszana, beszélgetne. Aztán pedig azon fogjuk észrevenni magunkat, hogy deriválni már tud, de az érzéseit nem tudja és akarja kifejezni.

Emlékszel még amikor gyerek voltál, amikor egy karéj kenyérbe harapva kiesett az első fogad, amikor az első homokvárat megépítetted Édesapáddal a Balaton partján, amikor a nagyszüleid kertjében almát szedtél, amikor összevesztél a többi ovistársaddal, mert csak Te akartad fogni a barátod kezét…emlékszel amikor Édesanyád esténként az ölébe vett és a kedvenc meséd mondta, a kedvenc dalod dúdolta….Ugye emlékszel?! Állj meg egy pillanatra és gondolkozz! Az idő, az odafigyelés és ezek a pillanatok, amik örökre a szívünkben vésődnek. Add meg a gyermekednek a figyelmet és a szeretetet.

Vig Balázs új könyve, mely szemtelenül őszintén és egyedi humorra ír az óvodai élet titkos vagy épp nem nyilvános problémáiról. A könyv a családi könyvtár alap része kell, hogy legyen mostantól. A mesékben fiú-lány cikizésekről, fütyi problémáról és az óvoda udvaron zajló bandázásokról, sztorikról kapunk fekete-fehér karikatúrát.

Egy beteg gyermek ápolásának megélt pillanatai: dinók a kád szélén, némós matrica az itatós poháron és “ölelés-szérum” minden mennyiségben.