Vig Balázs új könyve, mely szemtelenül őszintén és egyedi humorra ír az óvodai élet titkos vagy épp nem nyilvános problémáiról. A könyv a családi könyvtár alap része kell, hogy legyen mostantól. A mesékben fiú-lány cikizésekről, fütyi problémáról és az óvoda udvaron zajló bandázásokról, sztorikról kapunk fekete-fehér karikatúrát.

Ezzel a könyvvel az esti mese néha tíz perces nevetésbe fullad, mely humor farvizén evezve ragadjuk meg a pillanatot, hogy a betűk által vágott ösvényen elinduljunk. Beszéljük meg a gyerekekkel az óvodai lét apró-cseprő ügyeit, mely az Ő életüknek igen jelentős és meghatározó élménye lesz. Nyissuk ki a szemünk, ha már ez a kiváló író ilyen beleérzéssel és tartalommal töltötte meg ezt a fantasztikus könyvet. Todó sztorija sok kisgyermek életét tükrözi, álmaikba, vágyaikba, melyet komolyan kell vennünk. Az óvonőknek is szeretettel ajánlom, akár vakációra is.

Az első magyar ovis könyv, amit férfi írt!

„Anyukám arra tanított, hogy a finomfőzeléket és a tojáslevest nem utáljuk, hanem legfeljebb azt mondjuk róla, hogy nem a kedvencünk. Én nem utálom a Tilda nénit, csak nem a kedvencem.” – Todó

Ki állítaná, hogy az óvodában könnyű az élet? Todó, a nagy igazságérzetű ovis saját bőrén tapasztalja meg a Méhecske csoport (fiúknak Zümi) örömteli és kevésbé vidám hétköznapjait. Akár verekedésről, szégyenlősségről, büntetésről, bekakilásról, vagy mócsingos menzaebédről van szó, Todó kiapadhatatlan mesélőkedvvel avat be minket vélt vagy valós sérelmeibe, és kitálal ovisoknak, szüleiknek, sőt az óvó néniknek egyaránt.