Hogyan neveljünk BOLDOG gyermekeket?

Hajóra szálltunk az Apaságért

2018. március 27. - Felelős Szülők Iskolája

people-2557508_960_720.jpg

Mi fán terem az apaság ma Magyarországon? A gyermek születése miként módosítja a férfi hormonokat, amennyiben az édesanyák átadják nekik is a „bölcső időszak” terepét?  Hova tűntek a férfiak az oktatás területén? Miért mennek sokan „világgá” a családjaikból? Miért jelenik meg szociálisan inkompetensnek sokszor a férfi a mesékben és a filmekben?  Milyen a hollywoodi apakép, ami a filmek világával beszivárgott a családokba?  

Polus Enikő vagyok, a Felelős Szülők Iskolája egyik szakértője, mentálhigiénés szakember, hoztam egy szemelvényt abból, amiről az A38-as hajón a hallgatósággal együtt gondolkodtunk. Hajóra szálltunk az apaságért, amely úgy ringatott bennünket a Dunán, mintha az apaság mesés bölcsőjévé vált volna pár órára. A hajó lelki „kapitánya” egy férfi és édesapa volt, Léder László, aki pszichológus és az Apa Akadémia alapítója. Őszinte jelenléttel megosztotta a saját apai útjainak a göröngyösebb részeit is, és praktikus ötleteivel elgondolkodtatott mindenkit. Pszichológiai hozzáállása értékteremtő, amely méltán teszi őt „hajóskapitánnyá” és hitelessé az apaság „élet akadémiáján” is.  Tartsanak velem egy virtuális hajótúrára, amely az apákról, férfiakról szól, de nem csak férfi olvasóknak. László kihangsúlyozta, hogy a társadalmi jelenségről nem a nők tehetnek, hanem ez egy „fejünk felett átalakult jelenség”, amit közösen kell rendbe tennünk. Az előadás előtt Léder Lászlóval a Kossuth Rádióban beszélgettünk a témáról, ahol egy gyermek nagyon hasznos gondolatot osztott meg, amikor megkérdezték tőle, hogy: „Miért jó, ha apa itthon van?”. A gyermek válaszában nagy kincs és tudás rejtőzik: „Hát neki jó, ha itthon van!”.  Nos legyen így, a hajó elindult Újbudáról……………….

 

Egy párnak együtt kell egymást bele vinni a „szülői táncba”

Elhoztam Léder László csodaszép és jelképes érzését! Tibenszky Moni Lisával és Vargacz Alexandrával, a Felelős Szülők Iskolája vezetőivel mi már táncoltunk együtt ezen a hajón. A mostani előadás által ráláttunk arra is, hogy milyen a „szülői tánc”. László szerint velünk élő pszichológiai modell, hogy minden gyermeknek szüksége van arra, hogy mindkét nemet lássa a családon vagy a nagycsaládon belül. Pedig sok gyermek ma csak „egy szülőt lát táncolni”, így ilyenkor még hangsúlyosabb a nagycsaládban található női és férfi minták megléte! Komoly rizikókat tartogathat az, ha nem láthat a környezetében különböző női és férfi típusokat, viselkedési mintákat a gyermek. A család nemcsak a kiscsalád! Sajnos a modern társadalmak apátlanok, és az anyai és apai szerepek összezavarodtak. Egyre nagyobb a hangsúly a kommunikáción és kevesebb az érintés! Nagyon sok a láthatatlan munka a nők és a férfiak életében és megterhelődnek lelkileg. Pedig apa, ha hazaér, szüksége van átállós „puffer időre”! Az Édesanyák kikészülnek lelkileg a gyes időszakában, mert „zöld özvegyekké” válnak. Elszigetelődnek és kimaradnak a felnőtt közösségekből. Soha nem voltak a generációk alatt ennyire egyedül a gyesen lévő édesanyák. Az Apák elbizonytalanodnak alapvető dolgokban, pedig csak olyan időbeosztásra kellene igyekezni, hogy legyen „védett idő”, ami csak a családról szól. Mert fókuszálni máshogy nehéz. Ez mind a modern ember problematikája. Közben pedig elmarad a közös tánc, amelyet együtt kezdtek el táncolni!

 

apak_szerepe_a_csaladban_03_fb_cover.jpg

 

Megfigyelte László azt is, hogy a médiában és az oktatásban a férfiak és apák hátrányos helyzetben vannak sokszor feltüntetve, pedig ez a két terület neveli a gyermekeinket és bennünket is a mindennapokban:

-          mesében előfordul, hogy meg sem jelenik a férfi vagy az apa, vagy ha igen, akkor távol van, vagy öreg, vagy bugyuta, vagy nem terhelhető, vagy „munkamániás”. Vagyis nem nagyon van a család együtt. Így a női szerepek túl vannak hangsúlyozva és elidealizálva, mint valami misztikum, amely varázslattal bír.

-          filmekben sokszor bénáknak, esetlennek, inkompetensnek vannak feltüntetve

-          oktatásban nagyon kevés férfi vesz részt, ami komoly problémát jelent. Ráadásul az oktatásban a fiúk sokszor „a rossz fiúsággal” vannak azonosítva, hátul ülnek a padban és több büntetés van köztük szétosztva. Az apa és az iskola kapcsolata, az apák részvétele a tanulásban még fejlesztendő terület! Az iskoláknak is van ezzel kapcsolatos feladata.

-          sok a hordozott negatív apakép és minta, amelynek a feldolgozása a mai férfiakra vár érzelmileg és fizikai szinten. Ehhez szakember szükséges, mert a saját élmény mindig bennünk lesz. Ha nem teszik ezt meg a férfiak, akkor besétálhat váratlanul a negatív minta a családi életbe és sajnos következményei lehetnek.

 

retro-2761856_960_720.jpg

 

Az apaság egy ösztönösen férfias dolog

Jelenléttel kell, hogy társuljon, amelyet a virtuális férfilét és apaság nem helyettesít. Magam is sokszor láttam azt, ahogy az óvodások „apásat” játszanak és milyen csodálatos ösztönök jelennek meg már kisfiúkban is korai szakaszokban. De ehhez játszani kell velük. Szerepjátékokból fejlődne ki sok minden, de a mai gyerekeknél ez is elmarad. A szocializáció, a nevelés lenevel bizonyos dolgokat, azt is, amit nem kéne. László szerint a fiúk piciként hisztisebbek, de ez 1 éves kor körül váltódik, mert a nevelés átalakítja. A fiú nem sírhat, nem hisztizhet, nem lehet érzékeny, neki bírni kell mindent. Érdekes megfigyelés, hogy amikor az apák gyermekei megszületnek, akkor a tesztoszteron lecsökken azért, hogy fókuszált figyelemmel legyen képes figyelni a gyermekére, ami alapján előlép a gondoskodás és a kötődés, no meg a hozzá társuló apai viselkedési forma. Sokan átélhettük azt a pillanatot, amikor kis picinyünk fekszik a mellkasunkon, szuszog, szinte együtt ver vele egy ritmusban a szívünk. Nos: világbéke és nyugalom „feeling” ez, és mindkét szülőnek részt kell ebben vennie. Csodálatos „apa és anya” születő program ez, amely nem pótolható a későbbiek folyamán.

 

A férfiak hitet teremtenek azzal, hogy hisznek a gyermekeikben akkor is, amikor más már nem. Zárógondolathoz egy kosárlabdázó idézetét hoznám, amely elgondolkodtató:

„ Apámtól kaptam a legnagyobb ajándékot, amit csak egy ember adhat a másiknak – azt, hogy hitt bennem!” (Jim Valvano kosárlabdázó).

 

Ugye érezzük, hogy ez mit jelent? Ehhez kedves édesanyák arra van szükség, hogy engedjétek az apákat már a kezdetek kezdetétől aktívan részt venni a gyerekek életében. Téves eszme, hogy mindig minden pillanatban nevelni kell és „felnőtt önfegyelemmel” részt venni mindenben.  Igen is befér az, hogy néha fagyit egyenek a leves előtt! A gyermek nem egy feladat, amit „jól kell csinálni”, hanem egy élő kis teremtett ember, aki kettőtök érzelmi és jelenléti bölcsőjében fekszik addig, amíg felnő. Ha édesapa kezdeti szárnypróbálkozásait letörjük azzal, hogy kifejezzük feléjük, hogy mennyire „nem jól, nem úgy, nem oly módon, nem akkor, nem megfelelő módon teszik” a dolgukat, nem tud kiépülni a kötődést megelőző vágy szakasza sem, így beáll az elidegenedés magányos érzése. Nehéz abba belegondolni, hogy vannak cikkek, műsorok, amik azzal foglalkoznak, hogy a férfiaknak vannak-e érzéseik? Ez tényleg kérdés bárkinek is? Hát hogyne lennének: a férfiak emberek férfi identitással és másfajta kifejezésmódokkal. Még szerencse, hogy nem úgy fejezik ki az érzéseiket, mint a hölgyek. Komoly érzelemvilággal rendelkeznek, férfi klienseimtől én is sokat tanulhatok erről. Ha egy férfi viccelődik vagy máshogy nyúl egy megoldásképlethez, attól még ne nevezzük hölgyeim ”kamasznak” vagy „nagy gyereknek”.  Amikor ilyet feltételez vagy állít bármelyik nő, akkor olyan, mintha a tudattalanja azt üzenné a férfi számára, hogy „nem vagy jó semmire” vagy „nem vagy képes ellátni a szerepköreidet”! Ez veszélyes játszmákat fog elindítani és lebénítja a férfi vágyait a gyermekneveléshez. Egy Apának is kell gyöngédnek, fegyelmezettnek is lenni, és anyának is kell szigorúnak, idétlenkedőnek és lazának is lenni. A „kártyát” össze kell néha keverni, hogy a szerepek ne dolgokhoz rögzüljenek! Az apai játék egy komplex fejlesztő program, önkontrollt vagy épp határátlépést tanít. Ha az apák megérzik ennek a szépségét, akkor rákapnak erre és vágynak majd ebben részt venni.  Az apai mentálhigiénének jót tesz, mert kiléphet a napi szerepkörökből és stresszekből. Fontos, hogy legyen apakultúra a családban, ez kialakítandó feladata minden családnak! Sok apaság megszületése együtt járhat a gyermek „születés körüli traumáival”, a megoldásában is be kell vonni az apákat. Az Apának legyen szava a családban. A nagyszülői kultúra nagyon fontos, mert hozzájárul a gyermek lelki részének integráns részéhez.  Ranschburg tanár úr említette mindig, hogy az apa feladata a küszöbön való áthelyezés.

 

Ez az „apa-hajó” elindult Újbudáról, de nem a „hollywodi apaságot akarja megkeresni, hanem az értékes apai szerepekről gondolkodik. Szálljanak be velünk ebbe a virtuális utazásba és találkozzunk újra egy előadás erejéig egy másik férfival, apával, aki többet tud a dolgok jövőjéről, mint azt mi sejtjük. Hogy kitől? Hát a gyermekei tanítják az apaságot….

A következő eseményekről itt tájékozódhatnak: www.felelosszulokiskolaja.hu/apasorozat

 

Polus Enikő

mentálhigiénés szakember,

MESEKŐ Alapítvány vezetője

A bejegyzés trackback címe:

https://felelosszulokiskolaja.blog.hu/api/trackback/id/tr6713783576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.