Hogyan neveljünk BOLDOG gyermekeket?

Jogod van hozzá, hogy szeresselek!

2017. november 20. - Felelős Szülők Iskolája

A gyermekek jogainak világnapja november 20. A gyerekjogokról itt egy remek videó az Unicef Magyar Bizottságától.

 

4 területet szeretnék most kiemelni.

1. Kötelesség

Érdekes ez a szó és van ehhez egy történetem. Még előtte a véleményem az, hogy kötelességre addig van szükség, míg nem szeretve tesszük a dolgokat. A jog így fogalmaz, ami gyakorlatban valahogy úgy jelenik meg, hogy venni kell Neki kaját, meg ruhát.

Noel 8.-os osztályozó vizsgája, hogy is mondjam, szenvedősre sikeredett. Nem volt jó a hangulat. Egyszer csak mondja a tanár, hogy csináld Noel, mert muszáj. Az ilyenek mindig megütik a fülemet, persze reagáltam, hogy nem muszáj, felállhat és kimehet. Nem azért marad, mert muszáj. Igazából, ha azt látnám a gyerekemen, hogy beletörődve, fejet lehajtva, csendben elviseli a helyzetet, én magam állítanám fel és vinném ki, mert az azt jelentené, hogy én valamit nagyon elrontottam. Benne van egy gyerekben, hogy szeret tanulni, hogy érdeklik a dolgok, nem az Ő hibája, ha én rosszul „nyúlok az anyaghoz”. Fazekas az agyagot, a kovács a vasat, a szülő pedig a gyermekét formálja. Durván, erőszakkal vagy az anyag tulajdonságait figyelembe véve. Céltalanul, csak húzom, nyújtom, vagy van tervem, hogy mit szeretnék látni a végén. Én olyan dolgokat, mint, hogy merjen gondolkodni és ki merje mondani a gondolatait, hogy boldoguljon az életben, hogy ne hagyja abba a kérdezést, hogy boldog legyen, hogy soha ne adja fel.

Fontos az a szó, hogy kötelesség, mert van, hogy nem megy másképp, de minél magasabb az érzelmi intelligencia, annál kevésbé kötelesség, annál inkább szeretet. Szokták mondani, hogy nekem az a dolgom, hogy a gyerekemmel legyek, meg mindenki más elmehet, csak egy anya nem. Ez nem igaz. Egy anya is leléphet. De én nem akarok lelépni. Nem azért vagyok itt, mert kötelességem vagy, mert mit fognak szólni vagy, mert így illik. Azért vagyok itt, mert nincs másnak értelme. Szeretem a gyerekemet és ki másról gondoskodnék, ha Róla nem gondoskodom.

ivana_1.jpg

2. Pofon

Úgy vettem észre, hogy van két nagy tábor, a nem árt a verés a gyereknek, meg a sose üssük meg a gyereket. Az a véleményem, hogy csináljuk azt, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek. Úgy gondolod, hogy most felnőttként az a problémák kezelési módja, hogy pofon vágod a másikat? Ha igen, akkor kérlek, tanulj új konfliktuskezelési technikákat. ;)

Csak azért, mert Ő gyerek, nem jár neki a verés. Nem vezethetem le rajta az indulataimat, nem vívhatok ki tiszteletet veréssel és nem várhatom el, hogy olyat tudjon, amit nem tanítottam meg Neki. Ilyen helyzetekben a szülő bizony gyenge. Az önismeret hozzásegít, hogy fejlődjünk.

Viszont mégis úgy gondolom, hogy előfordulhat olyan, hogy elcsattan egy pofon 18 év alatt. Azzal, hogy van koncepcióm, hogy hogyan nevelem a gyermekem, nem azt jelenti, hogy kizárom a lehetőségét a rossznak, hanem minimálisra csökkentem a kockázatát. Sajnos volt szerencsém megtapasztalni, hogy van olyan helyzet felnőttként is, hogy fizikai tettekre van szükség, mert a másik nem tudja, hogy hol a határ. Ezekre léteznek már pl. önvédelmi edzések (onvedelemoktatas.hu).

Egy gyerek életében a szülői szerep része a határvonalak kijelölése és ott is előfordulhat olyan mértékű tiszteletlen megnyilvánulás vagy olyan felelőtlen cselekedet, amire egy reakcióként adott pofonnak, van nevelő célzatú hatása. Ez akkor igaz, ha addig nem volt jellemző, így képes a határvonal megerősítésére. Na, itt állj meg, és ne tovább!!!

3. Család

Az életünket legerőteljesebben befolyásoló közeg a család. Jól mutatja ezt az is, hogy milyen sok energiát fordítunk, mennyi igény van arra, hogy felnőttként feldolgozzuk, megváltoztassuk a nézeteket, gondolatokat, mintákat, amit gyerekként kapunk. Nagyon nyitott, nagyon érzékeny, nagyon befogadó egy gyermek. Mi felnőttek vagyunk, akik formáljuk a világot és feladatunk védeni a gyerekeket, nem csak a saját gyermekeinket. Példát mutatunk, emlékeket, élményeket hagyunk magunk után. Hatással vagyunk. Szülőként meg igazán.  

Sok esetben nem egy közös együttműködés a szakember és a szülő kapcsolata. Egyrészt nagyon fontos tudatosítani egy szülőnek, hogy milyen nagy hatása van a gyermekére. Nagyon erős érzelmek fűznek egy gyereket a szüleihez, ezért a tettek és a szavak sokszoros hatással vannak rá. A felelősség így is, úgy is megvan. Akár tudomást veszek róla, akár nem. Szakemberek részéről fontos tudatosítani, hogy a szakmai ismeretem nem ad információt az egyénről.  

Még kórházban voltunk a baleset után és a hazamenetel feltétele az volt, hogy kivegyék a gyomorszondát, amit akkor tettek meg, ha kanállal annyit eszik a gyerek, amennyi elő van írva. Elkértem a papírt, hogy majd én írom és mindig ráírtam azt, amit Ők látni szerettek volna. Jobban evett miután kivették a szondát, mert nagyon zavarta a nyelésnél, de akkor sem evett annyit, ami elő volt írva, de annyit evett, amennyit Ő akkor épp hat évesen evett. Tudtam, hogy mennyi az a mennyiség, amivel Ő épp akkoriban működött.

ivana_2.jpg

Az én feladatom az, hogy gondoskodjak róla és ismerjem Őt. Az orvosnak, tanárnak stb. nem kell ismernie minden gyerek egyéni érzékenységét, jellemzőit, tulajdonságait, az első pillanatban. Ez a szülő feladata. Mindenkinek megvan a helye és az ismereteink közös együttműködéssel jó eredményt hozhatnak.

Nem csak arról van szó, hogy a szülők töltik a legtöbb időt a gyerekükkel, hanem ott van pl. az anyai megérzés is.

Nagyon fontos!!! Az anyai megérzés nincs jelen, ha félsz, ha megfelelési gondolataid vannak. Nem az a mondat, hogy én csak jót akarok (ez általában nem lesz jó annak, akinek szánjuk). Az anyai megérzés a zsigerekben, mélyen gyomorban, meg a tarkódban érzed. A főzéshez tudnám hasonlítani. Nem gondolkodom közben, hogy ízleni fog-e, nem izgulok, hogy jó lesz-e, nem mérem grammra a fűszereket, hanem érzem, hogy mekkora csipet sóval lesz tökéletes. Magabiztos vagyok benne, mert érzem.

Együtt rezeg az energiánk a gyerekkel. Nem vizsgálható laboratóriumban?! A világban igazán fontos dolgok nem vizsgálhatóak laboratóriumban.

Mindenhogy hatással vagy a gyermekedre, adj Neki még több jót, mint amiben Neked volt részed.

4. A végére az igazi nagy kedvencem: nincs ilyen meg olyan gyerek, csak gyerek van!

 

Mészáros Ivana

 

Saját blogja: Szeretet mindig győz

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://felelosszulokiskolaja.blog.hu/api/trackback/id/tr7013330247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.