Kép-Más címmel rendezett egy speciális színházat Bakonyvári Krisztina, ahol épek és fogyatékkal élő színészek játszanak együtt, a MÁS-zínház csapatában.  Játszanak és mernek játszani a másság fogalmával, hiszen Ők nap, mint nap megkapják akár csak a kinézetük, viselkedésük alapján a „MÁS vagy” bélyeget az utcán, a boltban… Nézik, szemlélik Őket, mert másként néznek ki, másként beszélnek. De valójában ki a furcsa? Mi az etalon,¸a reklámok üzenete – „itt én vagyok önmagam” - a zsongás, ami a fejünkben tombolva esztétikai ideákat kerget, vagy a bennünk rejlő „ősi kép”, ami épp, hogy nem eltaszítja, hanem befogadja a furcsákat? Miért veszünk fel álarcot nap, mint nap? Mit meg nem teszünk a kitüntető figyelemért, szeretetért? Miért?

A darabban öt színész jeleníti meg a karaktereket, nőket – anyákat, nővéreket, húgokat, barátnőket - sokszor élőképbe rendeződve, sokszor a zene szövegét felhasználva arra, hogy üzenjenek a közönségnek, miként szeretnének önmegvalósítani. Keresik az utat, elvágynak a családi fészekből, de a valódi értékeket csak keresik. Ötvenes éveiben járó hölgyek miért élik újra tinédzserkorukat és tanulnak japánul, lakberendezést, kajakozást és tangót? Nevetségessé is tesszük magunkat, ha kapunk érte egy kis figyelmet.

Mi az érték? Ha van lakásod, munkád, havonta új szeretőd és naponta egy jó pohár bor az asztalodon? Sérült emberként is vágyod-e a jó szót, a szerelmet, a családot? Mit teszel, ha a testvéred fura, „beteg” és mindenki gyagyásnak tartja? Milyen egy olyan családban az élet, ahol van egy sérült ember? Hogyan törhet ki egy anya az áldozati szerepből? Mindannyian másként és mást élünk meg, mert mást kaptunk, de vajon változtathatunk-e a szemléletünkön? Meg kell-e kérdezni a másik arcába hajolva; Te miért vagy olyan fura?

Félünk, félünk nem megfelelni, félünk kiállni egymásért, félünk nem hazudni. Az egyik jelenetben a nagy testvér hazudni tanítja kis testvérét azért, hogy „megvédje”, hogy megfeleljen a családi elvárásoknak.

Megfelelni, álarcokat húzni. Miért nem merünk önmagunk maradni? Miért akarunk újra pozícionálódni? Új ruhákat, új dizájnt magunkra erőltetni.

Különlegesnek, egyedinek lenni! Ezért mindent megteszünk, de a belső hangtól félünk. Attól a gondolattól, hogy önmagunkkal maradunk egy szobában, rettegünk.

Kép-Más – így a cím. Életképek, másként – talán így fordítanám. Kiváló dinamikával, érzelemi hullámzással és verbális üzenetekkel megszerkesztett másfél óra.  Fogyatékkal élő és ép szereplők együtt, akik mind mások, külsőleg és belsőleg egyaránt. A libikóka billeg, mindig más egyensúlyt mutat, ahogy az élet is.

Hol lehet a megoldás kulcsa? Erre a kérdésre mindenkinek magának kell felelni, én három szóban tudnám megfogalmazni: ELFOGADÁS, MEGÉRTÉS és ODAFORDULÁS.

Ez a színdarab kiváló alkalom arra, hogy felnézzünk a darálóból, megkeressük azokat a másságokat, amik bennünk és körülöttünk vannak és békét, barátságot kössünk velük, vagy ön- és profiltisztításba kezdjünk és kövessük az előadáson hallott dal szövegét: „Szeress vagy menj el!”

Bízom benne, hogy sokaknak lesz alkalma megnézni a Más-zínház darabját és ahogy a rendezők, illetve a társulat reméli, a június 18-i Swimathonos jótékonysági kampány gyűjtéséből minél több alkalommal játszhatnak. Akár megvalósíthatják ezen előadás osztálytermi változatát és a témát feldolgozó drámapedagógiai foglalkozást a középiskolásoknak, mert égető szükség van a felnőttek és a tinik énképének összerendezésére, kapaszkodókra, amit ez a darab megadhat nekik, írom ezt nőként, anyaként, testvérként és érző emberként.

Köszönöm a szív titkos bugyraiba eljutó üzeneteket, amit az előadáson kaptam.

Hajrá MÁS-zínház!

A kapcsolódó cikk a Felelős Szülők Iskolája weboldalán olvasható.